Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történelem

Nem egyszeru megállapítani a törpe spanielek származását. Eredete még ma is vitatott. Többféle elképzelés ismeretes, melyek közül talán a legvalószínubbnek tartott a spanyol eredet, miszerint a "spaniel" elnevezés is erre utal (régi formái: spanjoel, spanyel).
A XIV. században már feltunik a "Spanyel" név Chaucer: Canterbury mesék c. muvében (1386).
A XV. században a kis törpe spanielek már Európa-szerte ismertek voltak, és a legtöbb királyi udvarban már tartották oket. Megszámlálhatatlan festményen, nagyon híres mesterek alkotásain tunnek fel, mint például Van Dych, Watteau, Rubens, Reynolds, Strubbs és Landseer.
A képek mellett írásos dokumentumok sokasága is bizonyítja a kis spanielek jelenlétét.
                     
    Sok elbeszélés szól a Stuartok törpe spanielek iránti szeretetérol. Amikor 1587-ben a skót Mária királynot lefejezték, alsószoknyája alatt megtalálták a kis fekete-fehér spanieljét. A szerencsétlen kis állatot csak eroszakkal lehetett eltávolítani gazdája élettelen teste mellol.
I. Károly (1600-1649) is egyike volt a "koronás rajongóknak", akit 1648-ban Wight szigeti számuzetésébe is elkísérte kis spanielje, Rogue.
                                           
  Ám fia, II. Károly (1630-1685) volt az, akinek a fajta oly sokat köszönhet, többek között a nevét is (Károly király spaniel). Uralkodása idején óriási népszeruségre tettek szert e kutyácskák: a nemesség képviseloi falkákat tartottak belolük vadászatra, míg a hölgyek körében az apróbbak ölebként voltak kedveltek. Maga a király rajongásig szerette oket, szinte soha nem lehetett látni kutyái nélkül. John Evelyn krónikás szerint örömét lelte abban, hogy számos kis spaniel kísérte ot még a hálószobájába is. II. Károly nagy gondot fordított a tenyésztésükre, mely a palotában folyt személyes ellenorzésével.
                           
  Halála után öccse, II. Jakab (1633-1701) vette át a hatalmat - s a törpe spaniel-tenyészetet. Uralkodása alatt tovább virágzott e kis királyi ebek tenyésztése.
Korabeli feljegyzésekbol tudjuk, hogy több színben fordultak elo: fekete, fekete-fehér, vörös-fehér és tricolour. Kicsik voltak, igen finom csontozattal és finom arcorri résszel, amint az a korabeli festményeken is látható.
   
    Orániai Vilmos trónra lépése (Németalföld, 1689) után a mopsz kiszorította a törpe-spanieleket a kastélyokból. A rövidorrú kutyák egyre kedveltebbek lettek, s a tenyésztok érdeklodése is e típusú kutyák felé fordult. Kezdetét vette a "tompa orrú" kutyák divatja, mely a XIX. századra teljesedett ki.    
                           
    A XVIII. század végén vagy a XIX. század elején keresztezték a törpe spanieleket bizonyos "tompa orrú" kutyafajtával vagy fajtákkal, feltételezhetoen a mopsszal, esetleg késobb pekingi palotakutyával és/vagy japán spaniellel (Chin). Ettol a fajta igen megváltozott: az eredetinél kisebb lett a súlya és torzított a feje a kor divatjának megfeleloen.  
                           
                                     
  E modern típus mellett azért továbbra is voltak régi típusú törpe spanielek. Errol tanúskodik például az az igen híres hímzett kép, mely Viktória királyno kedvencérol, Dash-ról készült 1840 körül; a képen egy régi típusú tricolour látható lapos fejtetovel és hosszabb arcorri résszel.
A XIX. században ismét reflektorfénybe kerültek, mégpedig mint elsorangú vadászkutyák. Nagy hírnévre tettek szert az úgynevezett Blenheim- vagy Marlborough-spanielek, melyek nem voltak mások, mint a King Charles spaniel vörös-fehér színváltozatai. Nevüket onnan kapták, hogy igen hosszú idon át tenyésztették oket a Marlborough-hercegek székhelyén, a Blenheim palotában (késobb az itt tenyésztett kutyák "Blenheim Palace" kennelnéven kerültek törzskönyvezésre). A tenyészet megalapítója John Churchill, Marlborough I. hercege volt (1650-1722). A Blenheim spanieleknek volt egy érdekes ismertetojegye: a fejteton lévo jellegzetes rombusz alakú fehér folt közepén egy kb. 100 forintos érme nagyságú kerek, vörös jegy, az ú.n. "Hüvelykujj-nyom" vagy "Blenheim spot". Ez a Spot a mai Blenheim színu Cavaliereken is gyakran látható, amely nagyra becsült fajtajegy.
     
       
                                     
    A Blenheimnek igen jólismertek voltak vidámságukról és vadászhajlamukról. Az 1800-as évek szaksajtója nagy elragadtatással írt ezekrol a "nagyon pompás kis spanielekrol", melyeknek "… kituno a szaglása, s megbízhatóan és örömmel vadásznak". Ebben az idoben még minden színváltozatnak más és más neve volt: a fekete-fehér és black and tan neve King Charles, a tricolouré Prince Charles vagy King Charles I. spaniel, a vörös-fehéré Blenheim vagy Marlborough, míg az 1902-re kitenyésztett tiszta vörösé Ruby spaniel volt. Érdemes megjegyezni, hogy egy idoben a black and tan színueket King James spanielnek is hívták II. Jakabra emlékezve, épp úgy, mint a vörös-fehérek Marlborough, és a tricolourok King Charles I.-nek.  
            Angliában 1873-ban megalapították a Kennel Clubot, s ezzel megkezdodött a fajtastandard-ek felfektetése. 1886-ban megalakult a Toy Spaniel Club is, mely a King Charles spaniel külön nevek alatt ismert színváltozatait foglalta magába. A tenyésztoi munka hatására a King Charles és Blenheim spanielek arcorri része még rövidebb lett, mellyel elérték a mai King Charles (becenevén Charlie) fejformáját. A standard-be már ez a leírás került. VII. Edward (1841-1910) - aki maga is kedveloje volt e kis kutyáknak - közölte a Kennel Clubbal óhaját, miszerint a történelmi King Charles spaniel nevet meg kell őrizni.  
         
  Az 1926-os esztendo jelentos fordulatot hozott a törpe spanielek történetében. Ekkor látogatott Angliába az amerikai Roswell Eldridge úr az angol törpe spaniel osi típusát keresve, s igen csalódott volt, hogy csak a modern "lapos orrú" King Charles spanielt találta ott. Ezért fáradságot, pénzt nem kímélve kutatta fel a régi típusú Blenheim színu törpe spanieleket, amelyek a legjobban hasonlítottak a II. Károly korabeli festményeken ábrázoltakhoz.  
  Az elso évben mindössze két ilyen típusú kutyust talált, de már ezekkel is megindult a visszatenyésztés megállíthatatlan folyamata.
Az 1920-as években már csak a modern típusú King Charlest tenyésztették, mégis elofordultak az almokban az osökre visszaüto, hosszú arcorri résszel és kissé nagyobb termettel rendelkezo példányok. Ezeknek a kutyáknak jó volt a testfelépítése, színe, szorzete, csak a fejük és némileg a méretük volt eltéro. Velük kezdte el a régi típusú King Charles újra ébresztését egy maroknyi lelkes rajongó, akik egy aktív vadászhajlamokkal rendelkezo, egészséges, megbízható kis kutyát tuztek ki célul, mely mentes mindenfajta mesterséges "kikészítéstol", nyírástól és színezéstol.
 
                 
  Így az 1928-ban megalakult elso fajtaklubot már "The Cavalier King Charles Spaniel Club"-ként regisztrálhatták. A klub titkára Mrs. Hewitt Pitt volt, akinek "Ttiweh" kennelnévvel tenyésztett, s nagyon híressé vált kutyái megtalálhatók minden Cavalier származásában világszerte.  
  A klub megalakulásával egyidoben felfektették a fajtastandardet, melyhez a minta egy Ann's Son nevu, rövidorrú szüloktol származó Blenheim kan volt. Az o kituno tulajdonságai alapján állították össze a leírást, ami alapjában véve nem változott napjainkig. Ebben a szép kis kanban a fajta egyik osapját tisztelhetjük. Egyre több és több Cavalier-tenyészet alakult. Közülük ezen korai évek legfontosabbjai: Mrs. Jennings "of Plantation", Mme J. Harper Trois-Fontaines "de Fontenay", Mrs. I.J. Green "Heatherside" és Mrs. H. Pilkington "Hillbarn" kennele, természetesen a teljesség igénye nélkül, csak néhányat kiragadva a nehéz és komoly úttöro munkát végzok közül.
A Cavalier King Charles spaniel 1945-ben vált teljesen független, "egyenjogú" fajtává, ugyanis egészen addig a Kennel Club egyazon törzskönyvben regisztrálta a King Charles spaniellel. Így végre 1946-ban kiadták az elso CC-ket (Challenge Certificate) Cavalierek számára.
Az "új" fajta egyre elterjedtebb lett, s viszonylag rövid idon belül stabilizálódott.
A 40-es évek végén kezdte a tenyésztést Mrs. Keswick "Pargeter" név alatt. Ez a kennel nagyon fontos szerepet játszott a fajta fejlodésében, és nem csak a szigetországban, de a világ számos más országában is, így pl. az USA-ban, Ausztráliában és Új-Zélandon, ahol Pargeter kutyákkal kezdték el a tenyésztést.
 

Az 1973-as év igen emlékezetes a fajta szempontjából. Ebben az évben a Cruft's-on Alan Hall és John Evans urak saját tenyésztésu 17 hónapos Blenheim kanja, Alansmeere Aquarius megnyerte a "Best in Show" címet! A Cruft's történetében eloször fordult elo, hogy törpe kutya nyerte el ezt a csodálatos díjat. S mivel Angliában a Cruft's-ról minden évben közvetítést ad a televízió, így rengetegen láthatták ezt a pompás kis kant fenséges magabiztosággal átvonulni a hatalmas díszkörön. A hatás frenetikus volt. Óriási tömegeket buvölt el a kis "királyi" eb, mely szépsége mellett egyéb tulajdonságait tekintve is oly ideális kutya. Így aztán a fajta iránti kereslet hihetetlenül megnott, s egy igazi "népességi robbanás" következett be náluk. Népszeruségük máig töretlen, sot hazájukon kívül is egyre kedveltebbé válnak szerte a világon.
A fajtatörténet angliai részének zárásaként lássuk a legfontosabb kenneleket, amelyek még ma is dolgoznak, s valamennyiükbol számtalan kiváló tenyészegyed került és kerül a világ minden tájára.
Crisdig kennel: foltosokat, többségében Blenheimeket tenyésztenek. A crisdig-kutyák a legtöbb angol champion származásában megtalálhatók.
Tnegun kennel: Blenheimeket tenyészt.
Chandlers kennel: egyszínu kutyáinak óriási szerepe volt tenyészetek megalapításában, a világ minden részén. A mai egyszínuek többségének törzskönyvében megtalálható ez a kennelnév.
Alansmere kennel: egy-két tricolourtól eltekintve csak Blenheimeket tenyésztenek. Legutóbbi "slágerük" Ch. Springtide at Alansmere kan volt, aki új rekordot állított fel 23 CC-vel.
Homerbrent és Homaranne kennelek: kezdetben csak foltos, a 80-as évektol már (kis számban) egyszínu kutyákat is tenyésztettek. Legkiemelkedobb kutyájuk a világhíru Blenheim fedezokan, Ch. Homaranne Caption, mely 1980-tól 1986-ig elso helyezett volt a The Cavalier King Charles Spaniel Club "Legjobb Fedezokan" versenylistáján! 15 évet élt!
Kindrum kennel: mind a négy színben tenyészt.
Salador kennel: mind a négy színben tenyészt. Legnagyobb "alkotása" mégis a B/T fedezokan Salador Charlok, mely a szigetország egyik legfontosabb állományalakító egyede volt, s ma már szinte minden egyszínu Cavalier osei között szerepel.
A fenti kennelek kutyáiból számtalan remek, új vérvonal alakult ki. Az utóbbi évek nagy sztárja a Ricksbury kennel, a foltos kutyákkal. Leghíresebb kutyájuk Ch. Lymrey Royal Reflection of Ricksbury Blenheim kan, mely 1996-ban megdöntötte a fajta CC rekordját, összesen 32 CC-vel.
A Legtöbb nyugat-európai országban és Skandináviában, valamint Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában már az 1950-60-as években megkezdték a Cavalier tenyésztését.

                           
  Magyarországi tenyészetek
Magyarországra - ehhez képest - jókora késéssel, 1982-ben érkezett meg a holland "of The Yellow Rose" kennelbol az elso Cavalier King Charles spaniel, az akkor 2 éves Blenheim szuka: a magyar állomány osanyja. Különbözo külföldi kanokkal pároztatva kiváló utódokat produkált.
1988-ban érkezett a Premier kennelbe szintén Hollandiából Buster of The Yellow Rose "Tommy" tricolour kan, mely több kiváló angol vérvonalat egyesít származásában.
1993-ban érkezett dr. Hermanné Gönczi Ildikó "Quilymon" kennelébe a finn B/T kan. A kennel elso Blenheim szukája Premier Kiss-Me-Quick. 2000-ben érkezett a kennelbe ugyancsak Marja Kurittu tenyészetébol Marjaniemen Millenium Yade B/T szuka.
Ugyancsak 1993-ban bovült a Premier kennel egy újabb importtal: a német tenyésztésu Quick-Silva v. Barnim "Julie" tricolour szukával.
1995-ben hozta be Szlovákiából Szalai László, az az óta megszunt "Marjád-völgyi" kennel tulajdonosa Chucky Biely Demon Blen. kant. Bár viszonylag sokat fedezett ez a szép kis kan, kölykeivel kiállításokon nem találkozhatunk. Így örökítoképességérol sajnos mit sem tudhatunk.
1999-ben a Premier állomány ismét gyarapodott egy újabb, ezúttal osztrák importtal: Charisma's Coquette v.d. Donauhunden B/T szuka "személyében".
1999-ben még egy kituno szukával bovült a hazai állomány: Szabó Zoltán "Lucciano" kennelének tricolour színu, horvát tenyésztésu Angie of Cavalier's Beauty-val.
Meg kell említeni még:
· a korábban alapított, de most feljövo "Revans" kennelt, ami Sztancs Erzsébet tulajdona.
· a sajnálatos módon évek óta szünetelo "Thamar" kennelt Szélesné Fábián Márta tulajdonában.
 
                 
  A fajta jellemzoi
Bár a törpe kutyák közé sorolják, hangsúlyozni kell, hogy nem "öleb", noha szívesen tölti idejét az ember ölében. Törpe spaniel, igazi törpe vadász, melynek kituno a szaglása, elsorangú aportirozó és rendelkezik a spanielek vadászhajlamával. Általában kedveli a vizet, s kitartó kereso. Apróvad, szárnyas vadászatára kiválóan alkalmas. Napjainkban már csak kedvencként tartják, ám mégis gyakran hallani olyan külföldiek beszámolóját, akik bevadászták Cavalierjeiket, melyek kituno munkát végeznek vadászó gazdáik mellett. Emellett az egyik legalkalmasabb fajta a nálunk is egyre népszerubb agilityre.
 
                             
  Természeténél fogva nagyon alkalmazkodó, igen intelligens, így könnyu tanítani. A durva bánásmódra érzékeny, szeretetteljes és következetes foglalkozással azonban bármire megtanítható az orzo-védo feladatokon kívül. Ugyanis a Cavalier egyik legfontosabb tulajdonsága a jó természete, mely kizárja, hogy durva, harapós, támadó legyen. Kedves, vidám, kiegyensúlyozott, csendes kutya, mely a szabadban élénk, játékos, zárt helyen halk, nyugodt.          
 

Tartása még a legkisebb lakásban sem okoz gondot, ám az egész napos egyedüllét, bezártság nem neki való sem lakásban, sem kennelben. Csendessége dacára jó jelzokutya nevelheto belole. Nagyon szereti az ember társaságát, boldog, ha foglalkoznak vele. A szabadban szívesen mozog, nem fárad el egyhamar, így hosszabb kirándulásokra is magunkkal vihetjük. Igazán kiegyensúlyozott akkor lesz, ha rendszeresen kelloen "megmozgatjuk", ami apport-készségét kihasználva nem túlságosan hely- és idoigényes feladat. Nagy elonye, hogy szinte teljesen hiányzik belole a dominanciára való törekvés, így minden nehézség nélkül tartható többedmagával azonos helyen, sot ez az ideális számára. Szívesen van együtt más kutyával vagy akár macskával is. Tartása igen könnyu. Általában igen jó étvágyú és ritkán válogat. Gondozása egyszeru. Mint a standard is kimondja, nyírása, trimmelése tilos! Hosszabbszálú, selymes, egyenes szorét, mely azonban nem túlzottan hosszú, fésuvel, kefével ápoljuk, ami - ha rendszeresen végezzük - 5 percnél több idot nem igényel.
Ha a szorzet a standard által megkívánt minoségu, a sár száradás után könnyedén kikefélheto belole, jó része magától is kipotyog.
Szívós, szilárd szervezetu kutya, átlag életkora optimális tartás mellett 14-16 évet is elérheti. Jellemzo betegségük nincsen, bár egyes vérvonalak hordozhatják a korai életszakaszban jelentkezo szívrendellenességre való hajlamot, a csípoizületi diszpláziát, mely azonban hazánkban egyelore még nem jelentkezett. Feltétlenül érdemes elvégeztetni a szív ultrahangos vizsgálatát és a diszplázia-szurést. Több más fajtára is jellemzo a "buzmirigy" gyakori túltelítodése, így ezt érdemes legalább negyedévenként ellenoriztetni az állatorvossal, vagy nagyobb állomány esetén célszerubb a tenyésztonek megtanulni e mirigy "kinyomását", tisztítását, így szükség szerint bármikor otthon elvégezheto 1-2 perc alatt. A kezelés gyakorisága egyedenként változik.
Bár a standard kimondja, hogy a kutyák nyírása tilos, azonban egészségügyi okokból megengedi a túl suru és nagyszoru kutyáknál a talpak alsó felén az ujjak közötti, valamint a fülek belso, hallójárat körüli szorének eltávolítását, azonban ez semmiképpen nem lehet feltuno, vagy ránézésre látható, nem keltheti "nyírott kutya" benyomását. A Cavalierek egyéb helyeken történo nyírása a kiállításon diszkvalifikációs ok!
Tenyésztése általában nem jelent problémát. A Cavalier rajong a kölykökért, még a kanok többsége is szívesen játszik velük. A kölykezés rendszerint problémamentes, bár a kölykök gyakran viszonylag nagy súllyal születnek. Például a Premier kennelben legelsoként született 4 kölyök születési súlya 280-320 gramm között volt; az anya 7,5 kg-os súlyát figyelembe véve az igen jelentos, ám minden nehézség nélkül jöttek világra a kicsik. Az alom általában 4-6 kölyökbol áll, ám nem ritka az ennél több (7-9) apróság sem. A szuka kituno anya, nagy odaadással neveli a kölyköket, s igen boséges, jó minoségu tejet ad. Könnyen adoptál idegen csöppségeket. A kölykezést követo kb. 2-3 hétben határozottan védelmezi kölykeit a kíváncsiskodó lakótársaitól, ám ezt az átmeneti agresszivitást természetesen semmiképpen sem ítélhetjük el, mint rossz természetet. Viszont a "kétlábú" családtagok közeledését ilyenkor is nagyon szívesen veszi, sot igen büszkén mutogatja apróságait. A kicsik szeme igen késon nyílik a legtöbb más fajtáéhoz képest, rendszerint 14 napos korra vannak teljesen nyitva, de elofordult már kennelemben, hogy csak 17-18 napos korra fejezodött be a szemnyílás. A szuka normális esetben nagyon sokáig szoptat, ha hagyjuk. Többségük 8-9 hetes korban választ el, de nem ritka, ha kicsijét 12 hetes koráig is táplálja. Emellett gyakran elofordul, hogy a kicsiket a szoptatás mellett kb. 3-4 hetes kortól visszaöklendezett étellel is táplálják. Az ilyen szukákra figyeljünk oda, és miután az élelemadagját "átadta" a kölykeinek, etessük meg még egyszer, nehogy a szuka rovására menjen ez az osi ösztönös viselkedés.
A Cavalier küllemében egy igen elegáns, egészséges testfelépítésu kutya, egyike a legszebb fajtáknak. Quadratikus, tehát a mar és a farokto közötti távolság nagyjából megegyezik a marmagassággal, vagy egy kissé meghaladja azt, de semmiképpen nem keltheti rövidlábú, hosszú testu kutya benyomását. Szorzete mérsékelten hosszú; rövid a fejen és a lábak elülso oldalán, hosszú a füleken, a mellkason, a testen és a has alatt, a lábak hátsó oldalán és a mancsokon, valamint a vágatlan farkon, ahol is szetter-szeru zászlót alkot. A szorzet és a rojtozás vagy zászlózottság mértéke egyedenként változó, s az öröklött adottságokon kívül még számos külso tényezo befolyásolja, pl. a táplálék minosége, a tartási körülmények, szukáknál a tüzelés, álvemhesség, kölyöknevelés, stb. Bár sok bíró elonyben részesíti az igen hosszú és dús szorzetet, azonban a tenyésztok közül sokan a mérsékeltebben szorözött, szépen rojtozott és zászlózott kutyákat szeretik.
Ennek fajtatörténeti oka, hogy a korai tenyésztok, akik a fajtaleírást is alkották, egy egészséges, könnyen kezelheto, vadászhajlamokkal rendelkezo kis kutyát tuztek ki célul, nem pedig egy földig éro szorzuhatagban pompázó, nehezen kezelheto, mozgásában is jócskán korlátozott "kiállítási darabot". Bár a szorzet is természetesen nagyon fontos dolog, de nem a legfontosabb.
A mai Cavalier King Charles spanielnek több típusa létezik, mely az eltéro fejformákban mutatkozik meg elso sorban. Az egyik szélsoséges típus az úgynevezett régi típusú fej, mely inkább gömbölyded formát mutat szélesebb koponyával és rövidebb orrháttal - egy igen mutatós típus. A másik szélsoség a modern típus, melynek keskenyebb a koponyája és hosszabb az arcorra - kevésbé mutatós ez a fej, bár egyénenként változik, hogy kinek mi az ideálja, de mindenképpen összhangban kell lennie a standard-ben leírtakkal. A ketto között több átmeneti forma van, általában ezek a legkedveltebbek. Az angol championok között is találhatunk mindegyikre példát. Míg a köztes formák tenyésztése viszonylag könnyu, addig a két szélsoséges típusé eléggé kockázatos, mert mindketto határeset a szép fej és a típustalanság között. A régi típus könnyen válhat a King Charles-hoz hasonló, domború koponyájú és túl rövid orrú fejjé, ami éppúgy nem kívánatos, mint a modern formákból kialakuló túl keskeny koponyájú és igen megnyúlt, s túlságosan elkeskenyedo, hosszú arcorri résszel rendelkezo fej. A régi típusnál ezen kívül gyakoribb az eloreharapás, vagy a ráharapásos fogazat. A modern típus veszélye azonban a hátraharapás lehet.
Ami a testméretet illeti, az elmúlt egy-két évtizedben a Cavalierek jelentos része inkább a standard felso határára került, ám ami a nagyobb probléma, hogy igen sok néha jelentosen túl is lépte azt. Az utóbbi években azonban a tenyésztok ismét arra törekednek, hogy a méreteket "visszatornázzák" a standard felso határa alá. Legkívánatosabb méret az úgynevezett "Standard-közép", azaz kb. 6,8-7,5 kg. A túl apró kutyák azonban éppúgy nem kívánatosak, mint a hatalmasra nott példányok.
A Cavalier összbenyomásán nagyon sokat ronthat a nem megfelelo csontozat. A standard szerint a csontozatnak közepesen erosnek kell lennie. A túl eros csontozat nehéz, vaskos benyomást eredményez, ami egyáltalán nem mondható elegánsnak. Az ilyen kutyáknál általában a nyak is túl rövid. Ám éppen ilyen visszatetszo látványt nyújt a vékony, hosszú lábakon álló, vézna testu egyed, mely ráadásul többnyire pontyháttal párosul.

 
  A farok fontos "tartozéka" a Cavaliernek. Bár a standard engedélyezi a csonkolását (ilyenkor az 1/3 rész kerül eltávolításra), ám mára már senki nem él ezzel a lehetoséggel. A farok optimális esetben egyenes és vízszintes, mintegy a hátvonal meghosszabbítása, lehet ennél némileg magasabban, ill. alacsonyabban hordott. Ami nagyon fontos, hogy ne kunkorodjék, s ne legyen a hát fölött sarló alakban hordott. Mivel a Cavalier egy vidám, nyílt, felszabadult kis kutya, gyakran láthatjuk a rá oly jellemzo "farokjátékot", vagyis, amikor járás közben vidáman és folyamatosan csóválja a farkát jobbról-balra a fent leírt kívánatos szögekben.

 
 

Profilkép


 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>