Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A MOSZKVAI ÕRKUTYA
Míg a háború másoknak a pusztulást, a moszkvai ôrkutyának a születést hozta meg. A volt Szovjetunió a II. világháborúban nemcsak emberéletben és anyagiakban szenvedett mérhetetlen károkat, hanem ezeken túl az ott élô kutyák jelentôs hányada is elpusztult. Némi túlzással, tulajdonképpen kutyák nélkül maradt az ország. Ez volt az egyik fô motiváló erô arra, hogy a kinológusok új fajtákat hozzanak létre, s lehetôség szerint olyanokat, amelyek felhasznáhatósága tág határok között mozog s egyben képesek együtt élni az ország szélsôséges, mostoha, zord viszonyaival.
A tenyésztôi munkát a hadsereg végezte, s fô célkitûzéseként azt fogalmazták meg, hogy egy tekintélyt parancsoló méretû, masszív felépítésû, jó izomzatú, dús szôrzettel és aktív ôrzô-védelmi reakciókkal bíró kutyát alkossanak meg.
Az elsô lépések az útkereséssel teltek el vagyis azzal, hogy mely kutyákat kell ahhoz keresztezni, hogy a fenti tulajdonságok mindegyikét magában hordozza az új fajta.
A legkiválóbb orosz kinológusok végül is úgy döntöttek, hogy a bernáthegyi, kaukázusi juhász és az orosz foltos kopó keresztezésével elérik céljukat. Az idô ôket igazolta. 1953-ban megszületett az elsô alom, s az utódok külleme és temperamentuma azt bizonyította, hogy jó úton járnak. Vitathatatlan, hogy a moszkvai ôrkutya magában hordozza a bernáthegyi szépségét, intelligenciáját, a kaukázusi vadságát, bátorságát, és a foltos kopó kitûnô szimatát.
A fajta elsô félhivatalos bemutatása 1974-ben történt. A populáció növekedése lehetôvé tette, hogy a hadsereg „élesben” is kipróbálja a kutyákat. A legkiválóbb egyedek a hadsereg legféltettebb repülôtereit és katonai objektumait védték, s rögtön hozzá kell tenni, roppant hatékonyan.
Számos egyed ejtôernyôs kiképzést kapott, s egy kitûnôen felkészített falka részt vett az afganisztáni háborúban.
A moszkvai ôrkutya évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb tabuja volt a szovjet hadseregnek, s emiatt magánkézbe csak 1985-tôl kerülhetett.
 
A fajta tulajdonságai, szerepe napjainkban
Az ôrkutyák közül neki van a legnagyobb agytérfogata s így megfelelô képzés után szinte bármire képes, de alapvetô feladata a területôrzés.
Kiegyensúlyozott idegrendszerû, roppant erôs fizikumú, hatalmas termetû állat. Feleslegesen nem tombol, de a békés külsô csalós. Nyugalom és kedvesség alatt rejlik a tevékenység készsége.
A moszkvai ôrkutya viselkedési formája: „otthon nem hiszik el, hogy a kutyakiképzôben ô a legvadabb kutya, a kiképzôk pedig nem hiszik el, hogy otthon ô a megtestesült jóság…”.
Erôs védelmi reakciója ellenére az idegen gyerekekkel szemben szinte teljesen közömbös, így ô biztos, hogy soha nem lesz a TV-Híradó negatív szereplôje.
Imádja a környezetében élô családtagokat s hû hozzájuk mindhalálig.
Két dolog szent és sérthetetlen számára: a család és a terület védelme. Ha e kettô közül bármelyikre is csak a legcsekélyebb veszély leselkedik, azt keményen megtorolja.
Saját kutyáimon számtalanszor megtapasztaltam, hogy a harcban sohasem hátrál meg, minél nagyobb ellenállásba ütközik, annál elszántabb lesz. Aki ilyen kutyát tart, annak nem kell a betétkönyvet páncélszekrénybe rakni és az ajtót sem kell kulcsra zárni.
Küllemét tekintve az egyik legszebb kutya. Az esti sétáltatáskor senki nem állja meg, hogy ne forduljon utána és ne csodálja meg.
A teljes szellemi és fizikai kifejlettségét 2 éves korára éri el.
Az elsô kutyák Magyarországra 1986-tól érkeztek.
A fajta ismertsége évrôl-évre nô, különösen kedvelt vállalkozók, politikusok, közéleti személyiségek körében.
Jelenleg kb. 450 élô regisztrált moszkvai ôrkutya lehet Magyarországon. A tavalyi évben az anyaországból (Oroszország) néhány ígéretes egyed bekerült a magyar tenyészetekbe – Jéke Kincse Kennel, Viharsarki Tornádó Kennel, Bozsoki Harci Kennel –, s ezen kutyák bevonásával fel lehet frissíteni a magyar állományt.
Ma elsôsorban kertes ingatlanok, telephelyek megbízható ôrzô kutyája, vagy idôs emberek és gyermekek hû testôre.