Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


    Énekes papagáj
 Psephotus haematonotus

 

Elterjedése: Délkelet-Ausztrália

 


Leírás: körülbelül 28 cm hosszú.

A hím főleg zöld színű, háta inkább olajzöld, a hát alsó fele vörös, hasa sárga, az evezőtollai és a farok felső része kék. A nőstény barnás olajzöld, hasa inkább szürkés olajzöld, a hát alsó fele zöld. A fiatal állatok a nőstényre hasonlítanak. A fiatal hímek kevésbé olajzöldek, inkább zöldek, és a hát alsó felén található néhány vörös toll. A madár Ausztrália legsűrűbben lakott részén mindenféle vidékeken megtalálható, egészen 1000 m-es magasasáig. Előnyben részesíti azokat a terülteket, amelyeken papatok vagy folyók futnak keresztül.

Az apró zöld papagájok kis rajokban gyakran ellepik a part menti területek kertjeit, veteményeseit. Ide-oda szaladgálnak a fűben, és fűmagot, illetve egyéb ennivalót csipegetnek. Délkelet-Ausztrália egyéb papagájaihoz hasonlóan az énekes papagájoknál is szeptemberben kezdődik meg a fészekrakás időszaka. A fészekrakó hely kiválasztásában az énekes papagáj nem igazán válogatós. Általában megelégszik egy fatörzsben vagy ághon találhatóodúval, de gyakran fészkel falak repedéseibe, ill. az énekes papagáj nagyon szapora: találtak már olyan fészket is, melyben kilenc tojás várt a kikeltésre.

A madár szaporaságának köszönhetően az európai tenyésztők a fogva tartott madarakból nagyon rövid idő alatt ki tudtak alakítani egy stabil populációt. Ma az énekes papagáj az egyik leggyakoribb házi kedvencek közé tartozik.

A fiatalon beszerzett madár hamar szelíddé válik. Igen csekély hajlandóságot mutat szavak, füttyök megtanulására.

Mint már említettem, az énekes papagáj tipikus talajon élő madár; ezt, a ketrec vagy reptető kialakítása során feltétlenül figyelembe kell venni.

Természetesen az énekes papagájoknál is kialakultak olyan mutációk, melyekben a sárga szín az uralkodó.