Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Burma

Keleti eredetû cicák. Az õsi legenda szerint ez a fajta egy kék szemû istennõtõl, Cun Kiang Szetõl származik. Egyszer valamikor régen ugyanis haramiák támadtak meg egy õsi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennõ szobra elõtt termett: "bundája bearanyozódott, szeme az istennõ szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek". Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat. Réges-régen Burmában kizárólag csupán a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és szent állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön "szolgája" volt, akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kellõ szakértelemmel és szeretettel az állatot. Nos, lehet, hogy mindez csupán legenda, a valóság viszont az, hogy a burma eredete meglehetõsen vitatott. Igaz, hogy régi, XV. századból való thaiföldi könyvekben olyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak, amelyek a burma macskára hasonlítanak, mégsem állíthatjuk egyértelmûen, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. Az történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nevû barna keleti nõstény került az Egyesült Államokba Burmából, amelyet azután - jobb híján! - sziámi kandúrral pároztattak. Így született meg a burma macska - Amerikában! Ideális kedvenc. Hívei szerint értelmesebb, mint sok más fajta. Rendkívüli módon kötõdik az emberhez. Humoros, vidám, aktív cica. Elfogult tenyésztõi szerint, ha valaki olyan macskára vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor feltétlenül burma macskát válasszon. Teste erõs és izmos; jóval súlyosabb, mint amilyennek látszik. Barna, kék, csokoládészínû, lila, vörös, barna-teknõc, csokoládé-teknõc és lila-teknõc változatban tenyésztik.

Fókajegyû burma: Elsõ látásra úgy tûnhet, hogy a burma nemigen különbözik a hosszú szõrû colourpoint perzsától. A pofán, a füleken, a végtagokon, a farkon lévõ akromelániás jegyek és a galléron, a farkon található hosszabb szõrzet is erre a fajtára emlékeztet. Szõrzete rövidebb, mint a colourpoint perzsáé. Teste a perzsáénál nyújtottabb, végtagjai viszonylag rövidek és tömzsik. A burma farka hosszú, és a mókus farkához hasonlóan többnyire fölfelé áll. Pofarészük nagy, kifejezetten nyújtott. Kerek, mégis viszonylag kis szemük teljesen sötétkék vagy zafírszínû. A burmánál elsõ látásra feltûnik a lábvégeken lévõ úgynevezett zokni, amelyek a hátsó végtagokon valamivel hosszabbak. A zokni színe és formája nagy szerepet játszik az elbírálásnál. A birma változatai azonosak a colourpoint perzsa és a sziámi színeivel. A leggyakoribb a sötétbarna szín. A gyapjas aljszõrzet hiányzik, emiatt szõrtakarójuk kevésbé tömött. A hetvenes évek végén a félhosszú szõrûek csoportját elkülönítették. A kiállításokon ma már a legszebb hosszú és legszebb félhosszú szõrû nõstényt és kandúrt is megválasztják. Jelleme alapján a burma nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon válaszol, csak a tüzelés ideje alatt válik zajosabbá. A fajta ismerõi szerint a burmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen viseli a kisgyermeki természetet. Elõfordul, hogy a gyermek viselkedésére agresszívan reagál. Táplálását illetõen meglehetõsen válogatós, rossz evõ. Nagyon szereti a meleget, legjobban a 22-24°C-on érzi magát. Színe nagymértékben függ a környezet hõmérsékletétõl és páratartalmától. Tartósan hûvös, párás helyen tartva alapszínük és jegyeik megsötétednek. A birma felnevelése elég nehéz, ha más fajtát keverünk bele, akkor eltûnik a fehér zokni. A burmakölykök, amikor megszületnek, teljesen világos színûek akromelániás jegyek nélkül, a negyedik hét körül kezdenek el színezõdni, elõször az orron és a füleken, majd a farkon és a végtagokon is.

Kék jegyû burma: Színe különösen függ a klímától, a táplálástól. Friss, fehérjedús táplálékkal kell etetni. Ne adjunk neki száraz tápot. A szõrzet alapszíne 1-2 éves koruk körül aranytónusú bézs. Bundája könnyen ápolható, egyszerû keféléssel tarthatjuk rendben.

Lila jegyû burma: Az orrtükör és a talppárnák színe levendula-rózsaszínû.

Barna burma: Ez volt az elsõ színváltozat, amelyben ezt a fajtát elismerték és tenyésztették. A fajta sajátossága, hogy rövid szõre egyszínû. Önálló fajtaként 1936-ban ismerték el. Bundája fókaszínû, orrtükre és talppárnái barnák. Hiba, ha a barna színhez fekete keveredik. A kölykök szõrzete sokkal világosabb, pofájukon elõfordulhat maszk, lehet gyenge csíkozottság vagy kiegyenlítetlen színezõdés. Mindennek 15 hónapos korra teljesen el kell tûnnie.

Kék burma: Többéves próbálkozás eredményeként született meg ez a fajta. Ezüstszürke tónusú, kékesszürke bundája van, de színük jóval világosabb, mint az orosz kéké vagy a brit rövid szõrûé. A kölykök is világos tónusúak, általában maszkjuk van, a hátukon cirmosrajzolat figyelhetõ meg, ennek felnõttkorra el kell tûnnie. Az ezüstszín elsõsorban a fülön, a pofán és a mancsokon figyelhetõ meg.

Csokoládészínû burma: a FIFe szabvány jelenleg tíz változatot ismer. A csokoládészínû burmát champagne-nak is nevezik, szõre, orrtükre és talppárnái tejcsokoládé-színûek. A fejen lévõ szõrök sötétebbek, a talppárnák fahéjszínûek. A kölykök majdnem fehéren születnek, a színezõdés elsõi jelei az orr körül és a mancsokon fedezhetõek fel elõször, ezért csak 6-8 hetes korban látszik a csokoládészín.

Lila burma: Feje lekerekített, álla erõteljes, pofái teltek, a beesett arc súlyos hibának számít. Füle közepes nagyságú, enyhén lekerekített, egymástól távol áll és kissé elõrehajlik. A hímek feje erõteljesebb, pofája teltebb. A rövid orr tövénél egy mélyedés van, ami nem lehet túl mély. A szeme távol ül egymástól, színe sárga vagy aranysárga, esetleg borostyánszínû. Az alig észrevehetõ zöldes árnyalatot még elnézik, de a kék szem kizáró tényezõ a versenyeken. Szõre galambszürke színû, rózsaszín árnyalattal. A kicsik majdnem fehéren jönnek világra.

Vörös burma: Felnõttkorában melegnarancsszínû, jól látható csíkozottság figyelhetõ meg rajta. Az orrtükrön vagy a talppárnákon található pigmentfoltok miatt pontlevonás jár a kiállításokon. A kölykök végleges színüket csak 6-8 héttel születésük után nyerik el.

Krémszínû burma: A burma teste közepes hosszúságú, izomzata erõs, nyaka vékony, hosszú mellkasa erõteljes, hátvonala egyenes, végtagjai viszonylag törékenyek, kecsesek. A hátsó végtagok hosszabbak az elsõknél, mancsai ovális alakúak. Egyenes farka közepes hosszúságú, vége felé elkeskenyedik, csúcsa lekerekített. Így a burma egzotikus benyomást kelt. Bundája pasztell krémszínû, orrtükre és talppárnái rózsaszínûek, az orrtükrön nem jelenhetnek meg pigmentfoltok, és a cica nem viselhet akromelániás jegyeket. Az alom 5-7 kölyökbõl áll, a kicsik világos színûek.

Fókaszínû teknõctarka burma: Ez a színváltozat is elfogadott és ismert. A barna alapszínen több kisebb krémszínû folt található, ezek arányosan oszlanak el a szõrzetben, meg kell jelenniük a végtagokon és a farkon is. A kék-teknõctarkánál világoskék alapon krémszínû foltok, a csokoládészínû teknõctarkánál lila alapon világos krémszínû foltok figyelhetõk meg. Az orrtükör és a talppárnák színe megegyezik a mindenkori színvariánssal. A teknõctarka változatnál csak nõivarú egyedek léteznek ugyanúgy, ahogy a többi teknõctarkánál, ezeket a FIFe szabvány már 1983 óta elismeri.

Lila-teknõctarka burma: Szõrzetét lila alapon krémszínû foltok alkotják. Szõre rövid, tömör, testhez simuló, bársonyos tapintású és fényû. A szõrszálak végig egyenletesen színezettek, a test alsó részén és a mellkason a szõr világosabb árnyalatú, viszont az arcon és a fülön erõsebb a pigmentáltság. Ha a háton fordul elõ bármilyen árnyékoltság, az súlyos hibának minõsül, ugyanúgy hiba a fehér foltok kialakulása is. A beltenyésztés miatt különbözõ rendellenességek, degenerációk jöhetnek létre, ezek közül az egyik a fogazaton megfigyelhetõ elváltozás. Az egészséges macska felsõ és alsó metszõfogai harapásnál érintkeznek egymással, csúcsaik függõlegesen egymásra fekszenek. Ezzel szemben a beltenyésztett példányoknál a felsõ fogsor elõrenyúlhat, ezt nevezi a szakirodalom pontyszájúságnak, ha viszont az alsó fogsor nyúlik a felsõ fölé, akkor csukaszájúságról beszélünk. Erõsebb csukaszájúságnál a nyelv is tartósan kilóghat, ami súlyos esztétikai hibának minõsül, és a bírálatkor kizárják az ilyen állatot a versenybõl.

Kék-teknõctarka burma: Régóta ismert és nagyon kedvelt változat. Intelligenciája magas, jól alkalmazkodik, de igazából általában csak egy emberhez ragaszkodik. Kedveli más állatfajok jelenlétét is, hosszú életû, gyakran megéli a 16-19 évet, és még ebben a korban is hihetetlenül játékos marad. Halkan nyávog, egyedül a tüzelés idõszakában hangosabb egy picit. Ha van karomkoptatója, akkor a függönyöket és bútorokat is békén hagyja. Szõrének ápolása igen egyszerû, csak kefélést igényel. A szem tisztán tartásával már több gond van, ugyanis a könnyet - mivel a világos szõrön csúnya nyomot hagy - naponta vizes vattával le kell törölni.